Csupaszszemű kakadu
A csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a kakadufélék (Cacatuidae) családjába tartozó faj.
Indonézia, Pápua Új-Guinea déli része és Ausztrália területén honos. Ausztráliában a nyugati, keleti és északi populációi elszigeteltek. Tasmániába betelepítették. Úgy tartják, hogy a csupaszszemű kakaduk fontos szerepet játszottak az Ausztráliát felfedezők körében, mert a madarak mindig elvezették az utazókat a legközelebbi vízforrásig.
Habár állandó vízforrásra szorulnak, sokféle élőhelyen megtalálhatók. A parti erdőktől egészen a száraz és félszáraz vidékekig előfordul. Megtalálhatók a füves területeken, a művelés alatt álló területeken, a fás szavannákon, a mangroveerdőkben, galériaerdőkben és a keménylombú erdőkben. A partvidékeken visszavadult populációk élnek. A városi élethez is alkalmazkodott, így a nagyobb városok környékén is megél.
Alfajai:
Ahogy John Gould leírta 1843-ban:
C. s. sanguinea
C. s. normantoni
C. s. transfreta
C. s. gymnopis
A madár testhossza 36-40 centiméter, szárnyfesztávolsága 56 centiméter, csőre 3 centiméteres, a farka 14 centiméter, testtömege 370–630 gramm, átlagosan 525 gramm. Más adatok szerint a testtömeg 480 és 800 gramm között változik. A tojó és a hím nagyon hasonlatos egymáshoz, a hímek kicsit nagyobbak. Tollazatuk és széles, rövid tollakból álló bóbitájuk fehér. A bóbita a fejtető meghosszabbodott tollaiból áll. Külső kormánytollaik alapja és belső zászlójuk sárga. A madár kantárján, fején, nyakán, begyén, hátán lévő tollak lazacszínűek. Egyes alfajok feje, nyaka és melle halvány rózsaszín vagy narancssárga. Az írisze sötétbarna, szeme körül széles, szürkéskék, csupasz gyűrű van. Csőre szaruszínű és kicsi. A madarak várható élettartama 40 év. A fiatal egyedeknél megfigyelhető, hogy a felső csőrkáva rövidebb, a szem alatti bőr szürkés és a szemgyűrű halványkék.
Hasonlít az ormányos kakadura és a Pasztinator-kakadura. Könnyű megkülönböztetni az előbbitől, mivel nincs narancssárga torokcsíkja. A normantoni alfaj egyedei kisebbek, mint a névadó alak. Szárny- és faroktollaik enyhén barnák. A gymnopis alfaj kék szemgyűrűi sötétebbek, alsó fülfedőjük sárgás.
Lapos szárnycsapásokkal gyorsan repül. Röptét gyakran rövid siklás szakítja meg, és hasonlít a galambok repülésére.
Hangja három szótagú, gurgulázó körr-ör-rap...körr-ör-rap, aminek a végére erősen felviszi a hangot. Ha a madár izgatott, akkor nyers rikácsolás hallható tőle. Magas, visító hívóhangja nagyon hasonlít a sárgabóbitás kakaduéra. A nagy csapatok egyszerre visítoznak, így a hang kilométerekre elhallatszik. Játék közben nagyon hangosak, körberepülnek, csőrük és lábuk fel-le billegtetésével mutogatják magukat.
A természetben több ezres csapatokat alkot, amelyek több más madárfajt is befogadnak, mint sárgabóbitás kakadukat, pirosfarkú gyászkakadukat, és rózsás kakadukat is. Fán alszanak, és korán reggel onnan szállnak le táplálkozni, és csak késő este térnek vissza. A csapatok gyakran kilométereket repülnek a táplálkozóhelyekre és a sivatagos vidékeken naponta kétszer az itatókhoz.
Első útjuk az itatóhoz vezet, majd miután ittak, továbbvonulnak enni. A földön evő rajok egy irányba mennek tovább. A raj végéről és a közepéről néha felröppennek, hogy a raj elejére szálljanak le. A legmelegebb időben árnyékba vonulnak, azonban lecsupaszítják azt a bokrot vagy fát, ami az árnyékot adja. Délután ismét esznek, majd újra elrepülnek az itatóhoz, ahol még egyszer isznak, mielőtt nyugovóra térnek. Az egyik legfeltűnőbb tevékenységük a játék, amikor a kakadu hátára fordulva felfelé álló lábakkal gallyakat forgat.
Gyümölcsökkel, magokkal táplálkozik, de szívesen fogyaszt állati eredetű eledelt is. Ausztrália gabonaföldjein kártevőnek számít. Vad és termesztett növényeket egyaránt fogyaszt. Többnyire a földön gyűjti táplálékát, alkalmanként a fákon. Ha a földön eszik, akkor sokszor kisebb lyukakat ás, így különösen a hasa lesz földes. A termesztett növények mellett egy elszaporodott gyomnövény, az Emex Australia magvait is szívesen eszi. Emiatt Ausztrália északnyugati részein védett. Városokban rendszeresen táplálkozik a sövényeken.
Ausztrália belsejében nomád életet él, csak a költés idejére telepszik le. A partvidékeken, illetve az ahhoz közeli területeken megtalálható egyedek azonban állandó lakók. Többek között a wheatbelt régióban gyorsan gyarapodott a létszáma. Különösen a Pastinator-kakadut szorítják ki az újonnan meghódított területekről.
Egy 1980-ban Sandringham közelében megfigyelt raj méretét több mint 6000 egyedre becsülték. Amikor leszálltak enni, akkor egy teljes négyzetkilométert foglaltak el. Az alvófákat megrongálták, mivel pihenés közben csipegették a leveleket. Azonban a rajok még nagyobbak is lehetnek. Egy 1970-es években megfigyelt raj 60-70 ezer egyedet számlált. Egy 1980-as években megfigyelt raj több mint 32 ezer egyedből állt.
Az Ausztrália papagájait tanulmányozó Joseph M. Forshaw szerint a rajok méretének növekedését a mezőgazdaság által kínált táplálékbőség okozza. Rendszerint májustól októberig van bőven fűmag, amit a nagy nomád rajok ki is használnak. Több részre szakadnak, hogy jobban kihasználhassák ezt a táplálékot. Ezek a kisebb rajok néhány száz egyedből állnak. Ahol egész évben cirokot termesztenek, ott az éves ritmus kimarad, és a rajok egész évben rájárnak a termésre.
Monogám természetű, a párba állás életre szól. Májustól októberig szaporodik, és északon előbb kezd költeni, mint délen. A költési idő nagyon változó, az éghajlattól is függ. A költés idejére a párok kiválnak a rajból. Az udvarlás egyszerű: a hím felmeresztett bóbitával és lelapított kormánytollakkal pózol a tojó előtt, és hajlongva hívogatja.
Faodúban, sziklaüregben vagy termeszvárban fészkel. A költőfák többnyire folyó, vagy más víznyerőhely mellett állnak. A magasban levő odúkat választják. A tojó 2-5 fehér színű tojásból álló fészekaljat készít, amelyen a párjával felváltva 21-24 napig kotlik. A tojásokat 1,5-2 napos különbséggel rakja le. Kikelés után a fiókákat is együtt etetik. A kismadarak kirepülési ideje 45-50 nap, de a szülők még hat hétig etetik őket.
Az inkakakaduhoz hasonlóan előfordul, hogy közös fészekbe rakja tojásait a rózsás kakaduval. Az erős konkurencia miatt elzavarják a rózsás kakadut a fészkéről, de tojásait kiköltik a sajátjaikkal együtt, és fiókáit felnevelik a sajátjaikkal együtt.
Robusztusságuk miatt jól tűrik a fogságot. A londoni állatkertben már 1907-ben költött. A San Diegó-i állatkertben egy szülőpár több mint 50 fiókát nevelt fel 1933 és 1966 között. Az 1960-as években bevezetett exporttilalom miatt Ausztrálián kívül viszonylag ritka. Tágas röpdében érzi jól magát, ahol a röpdét vasrács határolja, amire fel tud mászni. Agresszív természete miatt nem tartható együtt más kakadufajokkal.
A kakadufajták közül a legkisebb termetű madár, mely könnyen szelídíthető, ezért szívesen tartják fogságban. Egy rossz tulajdonsága van, hogy nagyon hangos, de könnyen megtanulja a szavakat, és jelentős szókincset gyűjthet, ha szorgalmasan tanítják. Emiatt Ausztráliában gyakran tartják röpdében. A gazdájához nagyon tud ragaszkodni.
Forrás:
Csupaszszemű kakadu - Wikipédia
A csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a kakadufélék (Cacatuidae) családjába tartozó faj.
Indonézia, Pápua Új-Guinea déli része és Ausztrália területén honos. Ausztráliában a nyugati, keleti és északi populációi elszigeteltek. Tasmániába betelepítették. Úgy tartják, hogy a csupaszszemű kakaduk fontos szerepet játszottak az Ausztráliát felfedezők körében, mert a madarak mindig elvezették az utazókat a legközelebbi vízforrásig.
Habár állandó vízforrásra szorulnak, sokféle élőhelyen megtalálhatók. A parti erdőktől egészen a száraz és félszáraz vidékekig előfordul. Megtalálhatók a füves területeken, a művelés alatt álló területeken, a fás szavannákon, a mangroveerdőkben, galériaerdőkben és a keménylombú erdőkben. A partvidékeken visszavadult populációk élnek. A városi élethez is alkalmazkodott, így a nagyobb városok környékén is megél.
Alfajai:
Ahogy John Gould leírta 1843-ban:
C. s. sanguinea
C. s. normantoni
C. s. transfreta
C. s. gymnopis
A madár testhossza 36-40 centiméter, szárnyfesztávolsága 56 centiméter, csőre 3 centiméteres, a farka 14 centiméter, testtömege 370–630 gramm, átlagosan 525 gramm. Más adatok szerint a testtömeg 480 és 800 gramm között változik. A tojó és a hím nagyon hasonlatos egymáshoz, a hímek kicsit nagyobbak. Tollazatuk és széles, rövid tollakból álló bóbitájuk fehér. A bóbita a fejtető meghosszabbodott tollaiból áll. Külső kormánytollaik alapja és belső zászlójuk sárga. A madár kantárján, fején, nyakán, begyén, hátán lévő tollak lazacszínűek. Egyes alfajok feje, nyaka és melle halvány rózsaszín vagy narancssárga. Az írisze sötétbarna, szeme körül széles, szürkéskék, csupasz gyűrű van. Csőre szaruszínű és kicsi. A madarak várható élettartama 40 év. A fiatal egyedeknél megfigyelhető, hogy a felső csőrkáva rövidebb, a szem alatti bőr szürkés és a szemgyűrű halványkék.
Hasonlít az ormányos kakadura és a Pasztinator-kakadura. Könnyű megkülönböztetni az előbbitől, mivel nincs narancssárga torokcsíkja. A normantoni alfaj egyedei kisebbek, mint a névadó alak. Szárny- és faroktollaik enyhén barnák. A gymnopis alfaj kék szemgyűrűi sötétebbek, alsó fülfedőjük sárgás.
Lapos szárnycsapásokkal gyorsan repül. Röptét gyakran rövid siklás szakítja meg, és hasonlít a galambok repülésére.
Hangja három szótagú, gurgulázó körr-ör-rap...körr-ör-rap, aminek a végére erősen felviszi a hangot. Ha a madár izgatott, akkor nyers rikácsolás hallható tőle. Magas, visító hívóhangja nagyon hasonlít a sárgabóbitás kakaduéra. A nagy csapatok egyszerre visítoznak, így a hang kilométerekre elhallatszik. Játék közben nagyon hangosak, körberepülnek, csőrük és lábuk fel-le billegtetésével mutogatják magukat.
A természetben több ezres csapatokat alkot, amelyek több más madárfajt is befogadnak, mint sárgabóbitás kakadukat, pirosfarkú gyászkakadukat, és rózsás kakadukat is. Fán alszanak, és korán reggel onnan szállnak le táplálkozni, és csak késő este térnek vissza. A csapatok gyakran kilométereket repülnek a táplálkozóhelyekre és a sivatagos vidékeken naponta kétszer az itatókhoz.
Első útjuk az itatóhoz vezet, majd miután ittak, továbbvonulnak enni. A földön evő rajok egy irányba mennek tovább. A raj végéről és a közepéről néha felröppennek, hogy a raj elejére szálljanak le. A legmelegebb időben árnyékba vonulnak, azonban lecsupaszítják azt a bokrot vagy fát, ami az árnyékot adja. Délután ismét esznek, majd újra elrepülnek az itatóhoz, ahol még egyszer isznak, mielőtt nyugovóra térnek. Az egyik legfeltűnőbb tevékenységük a játék, amikor a kakadu hátára fordulva felfelé álló lábakkal gallyakat forgat.
Gyümölcsökkel, magokkal táplálkozik, de szívesen fogyaszt állati eredetű eledelt is. Ausztrália gabonaföldjein kártevőnek számít. Vad és termesztett növényeket egyaránt fogyaszt. Többnyire a földön gyűjti táplálékát, alkalmanként a fákon. Ha a földön eszik, akkor sokszor kisebb lyukakat ás, így különösen a hasa lesz földes. A termesztett növények mellett egy elszaporodott gyomnövény, az Emex Australia magvait is szívesen eszi. Emiatt Ausztrália északnyugati részein védett. Városokban rendszeresen táplálkozik a sövényeken.
Ausztrália belsejében nomád életet él, csak a költés idejére telepszik le. A partvidékeken, illetve az ahhoz közeli területeken megtalálható egyedek azonban állandó lakók. Többek között a wheatbelt régióban gyorsan gyarapodott a létszáma. Különösen a Pastinator-kakadut szorítják ki az újonnan meghódított területekről.
Egy 1980-ban Sandringham közelében megfigyelt raj méretét több mint 6000 egyedre becsülték. Amikor leszálltak enni, akkor egy teljes négyzetkilométert foglaltak el. Az alvófákat megrongálták, mivel pihenés közben csipegették a leveleket. Azonban a rajok még nagyobbak is lehetnek. Egy 1970-es években megfigyelt raj 60-70 ezer egyedet számlált. Egy 1980-as években megfigyelt raj több mint 32 ezer egyedből állt.
Az Ausztrália papagájait tanulmányozó Joseph M. Forshaw szerint a rajok méretének növekedését a mezőgazdaság által kínált táplálékbőség okozza. Rendszerint májustól októberig van bőven fűmag, amit a nagy nomád rajok ki is használnak. Több részre szakadnak, hogy jobban kihasználhassák ezt a táplálékot. Ezek a kisebb rajok néhány száz egyedből állnak. Ahol egész évben cirokot termesztenek, ott az éves ritmus kimarad, és a rajok egész évben rájárnak a termésre.
Monogám természetű, a párba állás életre szól. Májustól októberig szaporodik, és északon előbb kezd költeni, mint délen. A költési idő nagyon változó, az éghajlattól is függ. A költés idejére a párok kiválnak a rajból. Az udvarlás egyszerű: a hím felmeresztett bóbitával és lelapított kormánytollakkal pózol a tojó előtt, és hajlongva hívogatja.
Faodúban, sziklaüregben vagy termeszvárban fészkel. A költőfák többnyire folyó, vagy más víznyerőhely mellett állnak. A magasban levő odúkat választják. A tojó 2-5 fehér színű tojásból álló fészekaljat készít, amelyen a párjával felváltva 21-24 napig kotlik. A tojásokat 1,5-2 napos különbséggel rakja le. Kikelés után a fiókákat is együtt etetik. A kismadarak kirepülési ideje 45-50 nap, de a szülők még hat hétig etetik őket.
Az inkakakaduhoz hasonlóan előfordul, hogy közös fészekbe rakja tojásait a rózsás kakaduval. Az erős konkurencia miatt elzavarják a rózsás kakadut a fészkéről, de tojásait kiköltik a sajátjaikkal együtt, és fiókáit felnevelik a sajátjaikkal együtt.
Robusztusságuk miatt jól tűrik a fogságot. A londoni állatkertben már 1907-ben költött. A San Diegó-i állatkertben egy szülőpár több mint 50 fiókát nevelt fel 1933 és 1966 között. Az 1960-as években bevezetett exporttilalom miatt Ausztrálián kívül viszonylag ritka. Tágas röpdében érzi jól magát, ahol a röpdét vasrács határolja, amire fel tud mászni. Agresszív természete miatt nem tartható együtt más kakadufajokkal.
A kakadufajták közül a legkisebb termetű madár, mely könnyen szelídíthető, ezért szívesen tartják fogságban. Egy rossz tulajdonsága van, hogy nagyon hangos, de könnyen megtanulja a szavakat, és jelentős szókincset gyűjthet, ha szorgalmasan tanítják. Emiatt Ausztráliában gyakran tartják röpdében. A gazdájához nagyon tud ragaszkodni.
Forrás:
Csupaszszemű kakadu - Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése